A modern orvostudományban fontos szerepet játszanak a képalkotó diagnosztikai eljárások, mint a CT (komputertomográfia), az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) és az ultrahangvizsgálat. Ezek a vizsgálatok lehetővé teszik, hogy az orvosok a test belsejébe lássanak anélkül, hogy műtétre lenne szükség.

A CT-vizsgálat röntgensugarakat használ, hogy részletes, keresztmetszeti képeket készítsen a belső szervekről, csontokról vagy például a tüdőről. Gyors, fájdalommentes és különösen jól alkalmazható sérülések, daganatok vagy vérzések felderítésére.

Az MRI-vizsgálat ezzel szemben mágneses mező és rádióhullámok segítségével készít nagy felbontású képeket, főként a lágy szövetekről, mint például az agy, gerincvelő, ízületek vagy izmok. Mivel nem használ röntgensugarat, gyakran előnyben részesítik olyan esetekben, amikor kerülendő a sugárterhelés.

A ultrahangvizsgálat (vagy szonográfia) egy hanghullámokon alapuló, teljesen fájdalommentes és veszélytelen módszer, amely különösen hasznos a hasi szervek, az erek, a pajzsmirigy, illetve a nőgyógyászati és szülészeti vizsgálatok során. Mivel nem jár sugárzással, várandósoknál is biztonsággal alkalmazható.

Míg a CT gyorsabb és jobb a csontsérülések, vérzések vizsgálatára, az MRI részletesebb képet ad a lágyrészekről és gyulladásos folyamatokról, az ultrahang pedig valós időben mutatja meg a belső szervek mozgását, például a véráramlást vagy a magzat fejlődését.

Bár elsőre ijesztőnek tűnhet a gépek mérete vagy hangja, ezek rutinszerű, fájdalommentes vizsgálatok, amelyek nap mint nap segítenek a pontos diagnózis felállításában – és ezáltal a hatékony kezelés mielőbbi megkezdésében.